Rod Trstenský
  Csaladtortenet 1850-ig  
     
 

Jelen fejezetünkben a család történetének 1607-től 1850-ig terjedő részét vizsgáljuk meg. Faktográfiai módszereket alkalmazva elsősorban az egyes családtagokat igyekeztük nyomon követni.

I.rész: :A Trstensky család korai történelme

Hertel és Trstensky családok

Prepis Potvrdzujúcej  listiny od Schwankomíra pre Hertela A családtörténet legkorábbi időszakának vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a trsztenai soltészság öröklődő tisztséget jelentett. Ez azt jelenti, hogy a Trsztenát alapító Hertel utódai fiú-, vagy leányágon minden bizonnyal rokoni kapcsolatba hozhatók azzal a családdal, amelyből a Trsztenszky család is származik. A soltészi cím örökölhetőségét Schwankomir 1371-ben kiadott oklevele biztosította be. J. Langernek Trsztenáról szóló műve alapján a Hertel család valószínűleg a sziléziai Einseidelből származik. A fentiek tekintetbe vételével tehát a Trsztenszky család a Hertel családból származik, vagy talán azonos is azzal. Ebben az esetben a család tagjai – elhagyván eredeti nevüket – azon lakhelyük alapján határozták meg legszűkebb identitásukat, ahol már mintegy három évszázada éltek és akár ősjussnak mondható birtokot is tartottak.

Sajnos a fent jelzett 1371-es évtől a Trsztenszky családnév felbukkanásáig, azaz 1607-ig tartó időszakból nem sikerült vonatkozó forrásokat fellelnünk. Ez minden bizonnyal annak következménye, hogy Árvának 17. század-végi katonai feldúlásakor Velicsna és az ott található megyei levéltár teljesen leégett. Árva 14 – 17. századi történelmének legfontosabb kútfői ekkor váltak a pusztító lángok martalékává.

A családnév első írásos említése

A családnév első viselőivel 1607-től találkozhatunk a levéltári forrásokban (főként Trsztena mezőváros levéltári fondjában). Ekkortól kezdve különféle mezővárosi választott tisztségekben (esküdt-ülnöki, pénztárnoki, adószedői stb.) folyamatosan követhetők.

Súpis majetkov oravského panstva

Vagyoni helyzetük viszonylagos komolyságát tükrözi a Lucsanszky-családbeli szabadosokkal, mint szomszédokkal kötött egyezségük, amelynek tárgyát a közeli Vashámor (Železný Hámor) környékén levő rétek alkották. A dokumentum alapján a két családnak ekkor száz juhból álló közös nyája volt, amelyet még 1614-ben is változatlan feltételek mellett fenntartottak. Márton birtokainak jellegét az árvai uradalmi birtokösszeírások pontosabban is meghatározzák. 1608-ban Trsztenszky Márton trsztenai soltészként említődik. Ekkor Thurzó nádorral szemben Fekete Patak (Čierny Potok), Bobró (Bobrovček) és a Szárazvölgy (Suchá Dolina) mögötti ingatlanjai fejében nyestbőrrel tartozott adózni, továbbá az uradalmi konyha ellátásához is hozzá kellett járulnia. Ennek címén évente egy ökröt, száz kacsát, ötven lúdat, négyszáz tojást és huszonöt fogolyt szolgáltatott be. Mindezek mellett minden szabad, vagy jobbágy sorban lévő pásztortelep huszonöt – huszonöt juh beszolgáltatására volt kötelezve. Mártont 1626-ban is soltészként említik. Mivel ekkor hat kisbéres is a szolgálatában állt, szőlőadó fejében már egy egész, húsz forintot érő kocsirakománnyal tartozott adózni. Ezenkívül 15 forint értékű sórakománnyal, két fogollyal (50 dénár értékben), malmai mellett nevelt hízói fejében 10 dénárral adózott. Továbbá a földesúr részére egy bérest volt köteles bebiztosítani. Fűrésztelepe után öt forinttal, Súpis majetkov oravského panstva Súpis majetkov oravského panstvavagy száz szál deszka beszolgáltatásával adózott. Mivel földesura Trsztenában nem tartott lovakat, amelyek felügyelete rendes körülmények közepette a soltész kötelességei közö tertozott, elmaradt kötelezettsége fejében Márton 1 forintot vezetett el. A helyi Dane pre Trstenú a šoltýsovfakereskedelem virágzásának bizonyítéka a következő kitétel, amely Márton azon kötelességéről szól, miszerint minden egyes tutajra 50 dénárnyi adót volt köteles kivetni, a legyártott zsindelyekből az uradalom részére pedig tizedet volt köteles beszolgáltatni. Természetesen mozgósítás esetében hadi kötelességének is eleget kellett tennie. Hasonló kötelezettségei voltak ifj. (második) Györgynek is 1677-ben.

Márton valószínűleg nem hagyott hátra utódokat. A családi címeres nemeslevél kiadása iránti kérelméből azonban tudjuk, hogy testvérei is voltak: András és György. Eddigi tudomásunk szerint Trsztenszky Mártonban a családnév legrégebbi viselőjét tisztelhetjük.

A címeres nemeslevél címzettjei

Žiados o udelenie armálnej listiny Žiados o udelenie armálnej listiny A címereslevél kiadását megelőzően egyikük sem számított nemesnek. Ezt a címereslevél szövege is alátámasztja, amikor “(…) e statu ignobilis (…)”, azaz “nemtelen sorból” valóknak mondja őket. A címereslevél iránti kérvény (kelt 1638. január 17-én) Andrást említi fiai (János és Márton), lányai (Dorottya és Katalin), valamint testvérei (Márton és György) társaságában. Ezzel szemben a címeres nemeslevél címzettjeinek körébe Dorottya és Katalin nem került be.

Az armális fő címzettje az árvai vár gazdatisztje András (Andreas) fiaival, Andrással, Jánossal és Mártonnal. Mellékcímzettként testvérei szerepelnek: a minden bizonnyal utód nélkül elhunyt Márton (Martinus), valamint György (Georgius). Az oklevelet III. Ferdinánd császár és király adta ki 1638. január 25-én, Pozsonyban. Kihirdettetésére Árva vármegye Velicsnán tartott általános nemesi közgyűlésén került sor ugyanazon év április 26-án.

Armálna listina Armálna listina Armálna listina
 
Armálna listina Armálna listina Armálna listina
 
Armálna listina Armálna listina Armálna listina
 
Armálna listina Armálna listina  

A címereslevél főcímzettje, Trsztenszky András (Andreas)

Hogy mi volt a címereslevél kiadatásának pontos előzménye, ill. indoka, egyelőre nem tudjuk. Andrásnak a nemeslevél iránti kérelem által említett uradalmi tisztsége azonban minden bizonnyal kihatással volt erre. A jövőbeli kutatásoknak tehát mindenképpen jelentős kútfője lehet a Magyar Országos Leváltárban Budapesten őrzött Thurzó-, valamint Esterházy - levéltár is.

Árva vármegye nemesi vizsgálati jegyzőkönyvei (investigatio nobilium) alapján András leszármazottjai (Sándor nevű unokájának utódai) a későbbiek folyamán Pest és Győr vármegyékben is feltűnnek.

Mindezek alapján lehetségesnek tartjuk, hogy András leszármazottjai a mai napig Magyarországon élnek. Trsztyenszky, ill. Terstyánszky családnevekkel a régebbi jogi irodalomban is találkozhatunk (vö. pl. Luby, Štefan: Dejiny súkromného práva na Slovensku, Bratislava 1946, p. 304, 441, 473).

Dejiny súkromného práva na Slovensku Dejiny súkromného práva na Slovensku Dejiny súkromného práva na Slovensku

Trsztenszky I. György (Georgius) – András testvére, a címereslevél mellékcímzettje

I., vagy idősebb György 1620 körül született. Két fiáról tudunk: II., vagy ifjabb György 1650, Mátyás (Mattheas) pedig 1660 körül jött a világra.

Mellékeljük azokat az adatokat is, amelyeket a család származásvizsgálata alkalmával a helyi evangélikus lelkész állított össze. Ezek minden bizonnyal az időközben nyomaveszett, vagy megsemmisült trsztenai evangélikus anyakönyvekből származnak.

Személyhez köthető további konkrét adatokat I. György fiának, az 1650 körül született II. (ifjabb) György esetében sikerült fellelnünk.

Výpis z evanjelickej  matriky Výpis z evanjelickej  matriky

Listina Hrabe István Thokoli Jurajovi Trstenszky

I. György 1650 – 1665 között viselte a trsztenai soltészságot. Régebbi szerzők (A. Kavuliak, J. Langer) Thököly Imre – pártiként tartják őt számon, akitől Erdődy György árulás címén megvonta a soltészi jogköröket. Ezt kevéssé tartjuk valószínűnek, mivel tudjuk, hogy I. György már 1665-ben visszautasította a mezőváros igazgatásában való bírói részvételét. Ezt támasztja alá Thököly Imre 1665. június 26-án keltezett oklevele, amely a trsztenai bíró választásának módját és feltételeit szabja meg. Ezért valListina z roku 1665 spôsob vožby a hžadanie richtára 1ószínűbbnek tartjuk, hogy I. György a későbbi, Pika Gáspár által 1672-ben vezetett felkelésében vett részt. Pika a felsőárvai katolikus soltész – családok hathatós támogatása mellett Sporck császári generális hadaitól 1672-ben vereséget szenvedett. A felkelés vezetőivel a császáriak kegyetlenül elbántak. Pika Gáspárt, az árvai vár addigi Listina z roku 1665 spôsob vožby a hžadanie richtára 2parancsnokát a generális karóba húzatta, az őt támogató huszonnégy környékbeli település bíráját kerékbe törette, vagy felköttette, többüket hosszas kínzás után karóba húzatott. Hetven további foglyot (többnyire az 1672. október 26-án lefolyt, györkei vesztes csata után elfogott kurucokat) gályarabságra ítéltek. Ők mindannyian a kassai védmunkálatokhoz voltak rendelve, később szintén karóba húzva végezték.

Listina o odňatí šoltýstva 1688 Hogy I. Györgynek hogyan sikerült elkerülni a felvázolt következményeket, nem tudjuk. Valószínű azonban, hogy soltészságáról történt lemondása után már nem vett részt Trsztena vezetésében. A Pika-féle felkelést vagy csendben támogatta, majd talán birtokán húzta meg magát, esetleg meghalt. Annyi azonban bizonyos, hogy eredeti soltészi birtokainak fele a hozzá tartozó jogkörökkel együtt Sztankovics János és Radlinsky Mátyás kezére került haszonbérbe. Az I. György által elzálogosított malom később megváltás útján fiának, II. Györgynek került a kezére. A végül elhagyott birtokokat szintén ő szerezte meg, az árvai uradalom igazgatóságának rendelkezése alapján. II. György a fent említett zavargások idején tartózkodott a felkelőkkel való együttműködéstől, sőt Erdődy Györgyre hivatkozva megállapítható, hogy császári hadiszolgálatra jelentkezett (in castris Suae Majestatis). Mindezért jutalomban részesült. A vonatkozó forrás testvérét is említi, Mátyást, aki szintén teljes joggal visszahelyeztetett soltészi jogköreibe. Az erről szóló oklevél további megállapítása szerint a trsztenai soltészi birtokokat (scultetia dominorum compossessorum) közösen kellett igazgatniuk.

II. György az 1709-es a trsztenai evangélikus vizitáció alkalmával egyházfelügyelőként van megemlítve. A vizitációs jegyzőkönyv másolata alapján a helyi egyházközség még teljes egészében evangélikus volt. Egyelőre nem tudjuk, hogy az eredetileg katolikus egyházközösség pontosan mikor vált protestánssá, annyi azonban bizonyos, hogy a Thurzóknak köszönhetően 1556 után mind az öt árvai anyaegyház fokozatosan elhajlott a katolicizmustól.

Györgynek három fia volt: Márton, András és János. András Sztankovics Katalinnal kötött házasságot, János feleségeként Kapka Zsófia ismert. Ezek az adatok Bán András helyi evangélikus lelkésznek köszönhetően maradtak fenn, aki 1774-ben kimásolta őket az akkor még meglévő, és valószínűleg legrégebben vezetett trsztenai evangélikus anyakönyvből.

Výpis z evanjelickej  matriky Výpis z evanjelickej  matriky

Andrásnak öt fia volt: III. György (*1723), János (*1734), András (*1738), Jakab (*1740) és Máté (*1746), aki egyházi szolgálatra lépett. A testvérek közül Györgyöt 1760-ban említik, amikor Gasparides Zsófiának, néhai Gasparides András lányának férjeként egyezségre lépett közeli rokonával, Ondrejkovics Györgyel. III. György testvéreit 1760-ban, ill. 1764-ben említik elhunyt testvérük, János fiainak, Jánosnak és Györgynek, valamint azok unokatestvérének, Máténak Furdek György és Jablonszky János ellenében folytatott vagyonjogi pere kapcsán.


Dohoda 1760 Dohoda 1764 Dohoda 1765
 
Dohoda 1765 Trstenszky versus Jablonský

Dohoda z roku 1764  medzi mestom a šoltýsmiPrísažný Juraj Trsztenszky 1763György és testvérei, János és András egy másik János és több soltész társaságában 1764. április 8-án egyezségre lépett Tsztena mezővárosával, amelynek tárgyát a helyi malmok és szántók használati joga képezte. Egy évvel korábban a levéltári források III. Györgyöt Trsztena mezőváros esküdtjeként említik.

Listina o vzdaní sa práv šoltýsov v prospech mestečka Trstená

Nagyon érdekes képet mutat a trsztenai soltészok és Trsztena mezővárosa közt 1761-ben létrejött írásos egyezség, amelynek megkötésekor a Trsztenszky – családbelieket III. György képviselte. A benne foglaltak alapján a család képviselői a mezőváros javára soltészjogaikról lemondtak, és cserébe teljes értékű trsztenai polgárságot nyertek. Az egyezség részeként a család a helyi vásári adóilleték beszedésének jogáról is lemondott. III. Györgynek és Gasparides Zsófiának öt fia született: András (*1757), Máté (*1760), János (*1761), József (*1766) és IV. György (*1773).

A családtörténetnek erre az időszakára vonatkozó legtöbb adatot a helyi anyaegyház Liber Ecclesia Trstenenis 1763-as keltű jegyzőkönyvében sikerült fellelnünk.

Najstaršia dochované Kniha narodených (matrika) v Trstenej 1763 Zápisy z najstaršia dochované Kniha narodených (matrika) v Trstenej 1763

Az 1766-os születésű József vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená, 16. sor).

Josephus Georgij Trsztenski  nar.1766 Josephus Georgij Trsztenski  nar.1766, Fotografia z knihy so zápisom

Taxator Ján Trsztenszky IV. György Barnay Zsófiával kötött házasságot, 1793. február 3-án. Testvérével, Jánossal, 1797-ben is találkozhatunk, amikor adószedőként (taxator) említik.

IV. Györgynek és Barnay Zsófiának hat gyermeke született: Ignác (*1795), Ilona (*1797), Katalin (*1799), Mária (*1801), István (*1802) és Mátyás (*1805).

Ignatius Trsztensky nar. 1795, (LB Trstená) Az 1795-ös születésű Ignác (Ignatius) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená).

Helena Trsztenszka nar. 1797,  č. 14 (LB Trstená) Az 1797-es születésű Ilona (Helena) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená, 14. sz.).

Catharina Trsztenska nar. 1799, č. 26 (LB Trstená) Az 1799-es születésű Katalin (Catharina) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená, 26. sz.).

Maria Trsztenski nar. 1801, č. 17 (LB Trstená) Az 1801-es születésű Mária vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená, 17. sz.).

Stephanus Trsztnsky nar. 1802,  (LB Trstená) O narodení Štefana (Stephanus) (nar. 1802) prikladáme záznam z matriky z Trstenej (LB Trstená).

Mathias Trsztenski nar. 1805,  (LB Trstená) Az 1802-es születésű István (Stephanus) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená).

Az 1805-ös születésű Mátyás (Mathias) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená).

Mátyás (*1805) Trubely Máriával kötött házasságot. 1836-ban a városi tanács tagja volt, 1841 – 1844 között az elöljáróság választott esküdt-ülnöke. Fiatalkori évei alatt Trsztena egy része tűzvész áldozatává vált, amiért valószínű rokonát, Trstensky Jánost vonták felelőségre. Nemesről lévén szó, csak pénzbírságot kapott (6 forintot), szemben azokkal a helyi polgárokkal, akiket hasonló garázdálkodásokért testi fenyítésben részesítettek (leggyakrabban pálcabüntetés kaptak). Mátyásnak kilenc utóda ismert, a fiú utódok közül Istvánról (Stephanus, *1830), Mátyásról (Mattheas, *1833) és Jánosról (Joannes, *1838. június 6.) maradtak feljegyzések.

fotokópia potvrdenia o existencii Krstného listu JánaFotokópia  potvrdenia o existencii Krstného listu RozálieAz 1838. június 6-án született János Jankola Annát vette feleségül. Egy fiukról van csak tudomásunk, Jánosról (*1862. január 14., † 1910. január 17.), akinek Kaščák Mária (*1864. január 31., † 1932. szeptember 23.) lett a felesége. Az 1887.augusztus 16-án köttetett házasságból két lányuk született:Rozália (*1894. november 21., † 1958. október 22.) és Ilona, aki férjhezmenetele után Fotokópia  potvrdenia o existencii sobášneho listu Jána a Máriea Zibolenová vezetéknevet viselte. Rozália František Pafčuga felesége lett (1913. január 28-án). Két gyermekük született: Alojza és Žofia.Kaščák (*31.1.1864, †23.9.1932) dňa 16. augusta 1887

Stephanus Trsztensky nar. 1830, (LB Trstená) Az 1830-as születésű István (Stephanus) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená, utolsó sor).

Matheus Trsztenszky nar. 1833 (LB Trstená) Az 1833-as születésű Mátyás (Mattheus) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzését mellékeljük (LB Trstená).

Erb rodu Dedinský Az 1830-as születésű Istvánnak Dedinsky Terézia volt a felesége, akivel 1856-ban, huszonhat eves korában lépett frigyre. Teréz szintén nemes családból származott, családjának gyökerei a 13. századba nyúlnak vissza. István utódait több ágon a mai napig követjük.

Istvánnak a következő gyermekei voltak: Mátyás (*1857, † 1857), István (*1858, † 1859), Rozália (*1862, † 1872), József (*1860) akinek utódai a mai napig Árván, Pozsonyban (Bratislava) és Besztercebányán (Banská Bystrica) élnek, Mária (*1870, † 1870), további Mária (*1871), Antal (Antonius, *1874) és János (Joannes, *1877), akinek utódai Zsolnán (Žilina) élnek.

Mattheus Trsztenszky nar. 1857, riadok 88 (LB Trstená) Mátyás (*1857, † 1857) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzéseit mellékeljük (LB Trstená, 88. sor).

StephanusTrsztenszky  nar. 1858, riadok 134 (LB Trstená) István (*1858, † 1859) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzéseit mellékeljük (LB Trstená, 9. sor).

Maria Trsztenszky nar. 1870, riadok 33 (LB Trstená) Mária (*1870, † 1870) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzéseit mellékeljük (LB Trstená)..

Maria Trsztenszky zap. 1871, riadok 79 (LB Trstená) Mária (*1871) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzéseit mellékeljük (LB Trstená).

Anton Trsztenszky nar. 1874, riadok 51 (LB Trstená) Antal (*1874) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzéseit mellékeljük (LB Trstená, 51. sor).

Ján (Joannes) Trsztensky nar. 1877, riadok 9 (LB Trstená) János (*1877) vonatkozásában a trsztenai anyakönyv bejegyzéseit mellékeljük (LB Trstená, 9. sor).

 
A mellékletek közt a következő, más családvonalakból származó családbeleieket is dokumentáljuk:
  • 1790, 1795 Trstensky Jánost esküdtpolgárrá választják
  • 1790 Ján Trsztanszký prísažný 1795 Ján Trstanszký prísažný
  • Radní v Trstenej 1797 1797. november 18. Ifj. Trstensky Jánost városi tanácstaggá választják
  • Zvolenie Matúša Trstenského za prísažného 1797 1797. július 16. Mátét és Jánost esküdtpolgárrá választják
  • Vožby do magistrátu Matúša Trstenského 1819 1819. november 10. Trstensky Mátét esküdtpolgárrá választják
  • Dohoda o majetkových dieloch 1828 1828. János, György és Máté vagyonjogi egyezséget köt
  • Andrej Trsztenszky vicenotár 1829 1829. november 14. Trstensky András aljegyzőként, János esküdtpolgárként szerepel
  • 1829. János felesége, Sztanka Anna öröksége tárgyában pereskedik
  • Vdova po Jánovi Trstenskom Anna Sztanka - spory o dedičstvo 1829 Vdova po Jánovi Trstenskom Anna Sztanka - spory o dedičstvo 1829
  • Andrej Trstenský zvolení v roku 1834 za radného 1834. Trstensky András nemest trsztenai városi tanácstaggá választják
  • Matej Trstenský zvolený za radného 1836 1836. november 9. Trstensky Andrást esküdtpolgárrá, Mátyást városi tanácstaggá választják
  • Jozef a Andrej sú zvolení za prísažných v roku 1838 1838. november 8. Trstensky Andrást esküdtpolgárrá választják
  • Jozef a Andrej ako prísažní (radní) v roku 1838 1838. József és András esküdtpolgárként szerepel
  • Andrej Trsztenszky pokladník mesta v roku 1839 1839. Andrást városi pénztárnokként említik
  • Andrej mestským pokladníkom, Ignác radným, Jozef a Matúš  prísažní 1841 1841. november 9. Andrást városi pénztárnokká, Ignácot tanácstaggá, Józsefet és Mátét esküdtpolgárokká választják
  • Jozef Trsztyenký prísažný 1843 1843. november 6. Józsefet trsztenai esküdtpolgárrá választják
  • Ondrej a Matúš zvolení za poslancov mesta Trstená 1844 1844. november 8. András és Máté trsztenai esküdtpolgárok.
 
A családi címer

A címeres nemeslevél alapján a családi címert kék pajzsmezőben zöld pázsiton jobbra fordult, kiöltött nyelvű, kiterjesztett szárnyú aranygriff alkotja, amely jobb mellsőjében három, hegyével felfele mutató, egymást keresztező nyílvesszőt tart. A pajzsra helyezett csőrsisak sisakdíszeként összezárt fekete sasszárny szerepel, közepén aranycsillaggal. A takarók kék – arany és ezüst – vörös színűek.

Erb rodu Trstensky Erb rodu Trstensky

Erb podža Uhorského Siebmachera Csergheő a Siebmacher-féle címereskönyvben az armálissal csaknem megegyező címerváltozatot közölt, csak a csőrsisakot cserélte fel rostélyosra. Ezt a változatot tükrözi Trstensky Mátyás esküdt pecsétje is 1759-ből. A pecsét alapján megállapítható, hogy Mátyás pecsétnyomójának metszője nehezen boldogult az adott címerképpel. A griff aránytalan képet mutat, hátsói alig láthatók. A heraldikai gyakolattal ellentétben farka felefelé mutat. Az eredeti csőrsisak helyett a korabeli heraldikai felfogásnak jobban megfelelő, előre tekintő rostélyos sisakot metszette ki. A pecsét rővidített körirata a következő: MATHEA TRSTEN. (Matheas Trstensky). Peča prísažného Mateja Trstenského 1759


Erb Trsztenszky zo zbierky Medzihradzkeho

A családi címer legkésőbbi változatával Medzihradsky 1900 – 1906 között létrejött címergyűjteményében találkozhatunk. A gyűjteményt ma az alsókubini Árvai Galériában (Oravská Galéria v Dolnom Kubíne) őrzik. Az ott található festett címerek természetesen ismét a kor igényeit tükrözik. A Trstensky – féle címerkép az armális tartalmából indul ki. A griff ábrázolási módja alapján (főként ami a farokrészt illeti) feltételezhető, hogy a címer festője előtt Trstensky Mátyás pecsétei ismertek lehettek.

Magyarországi viszonyok közt nem ritkán fordult elő, amikor egy címereslevél kiadásának tárgyában megfogalmazott kérvényre a kérvényezők rárajzolták, vagy rárajzoltatták a kiadandó címer képét is. Ezen a urralkodó kancelláriája a körülményektől függően természetesen még változtathatott. Pl. ha a kérvényezők annak ellenére, hogy felmenőik közt nem rendelkeztek Sárkányos Rend - tagsággal bíró őssel és címerük pajzsa köré mégis sárkány képét rajzolták, ezt a pajzs tartalmának meghagyása mellett törölték.Az uralkodó hozzájárulása nélkül a kiadandó címerek nem tartalmazhattak továbbá uralkodói atributumokat (pl. császári sas, vagy Árpád – sávok) sem.

A Trstensky család kérvénye nem tartamaz címerrajzot. A griffnek, mint pajzsalaknak kiválasztása és közvetlen oka ismeretlen számunkra. A korabeli Magyarországon rendkívül elterjedt szimbólumról van szó, az adott címerképet használó családok száma mintegy kétezerre tehető. Hasonló mértékű elterjedéséről beszélhetünk a német, illetve osztrák területeken is. A griff az erő és a védelem megtestesítője, némely esetben a mennyei kapu őrzőjeként is feltűnik. Farokrészének tipikus ábrázolási módja (általában hátsói közé visszahúzva ábrázolják) szerénységét, más esetekben elővigyázatosságát szimbolizálja.

A griff mondabeli állat, amelyet a heraldikában félig oroszlánként (fülei, mellkasa, hátsói és farka), félig sasként (feje, nyaka, szárnyai és mellsői) ábrázolnak. A görög mitológiában a griffek Skíthiában mesés kincsek őrzői voltak.

Erb arcibiskupa Imricha EszterházyMivel a Trstensky család elődjeinek tartott Schwankomir és Hertel – utódokat, illetve pecséteiket nem ismerjük, nem tudjuk megítélni, hogy a Trstensky-féle griff használata tőlük eredhetett-e. Vaószínűnek tűnik azonban, hogy a családi címer a galántai (de Galantha) Esterházyak címerének hatására jött létre.

Mikulᚠ(Nicolaus) Eszterházy de Galantha (nar. 1583, †1645)Az utolsó Thurzó halála után ugyanis az árvai uradalom direktora, és Árva várának ura galántai Esterházy Miklós (Nicolaus Esterhazy de Galantha, *1583, † 1645) lett. Több jelentős tisztség betöltése mellett ő volt Magyarország nádora is.

Erb rodu EszterházyEsterházy Miklós a következő címert használta: kék pajzsmezőben levő aranykoronában jobbra fordult, jobb mellsőjében szablyát, baljában három, egy szárból szökő vörösrózsát tartó aranygriff ágaskodik.

Az Esterházy családról bővebb információk a következő weblapon találhatók: www.esterhazy.at/kultur/PalatinNikolaus.htm.

A Trstenský családnév

Családtörténeti kutatásaink közben a Trstenský család és más, hasonnevű családok közti viszony mértékének kérdését sem mellőzhettük. Ilyenek pl. a Trstensky, Trsztenszky, Trsztyenszky, Tersztyenszky, Tersztyanszky, Tsztyanszky, Trsansky. Szlovákia-szerte több olyan település is előfordul, amelynek mai neve a tŕstie (nádas) szóban gyökerezik. Ezek közé sorolható az árvai Trsztena (Trstená), a Nagyszombat (Trnava) mellett található Pozsonynádas (Trstín), a trencséni Tŕstie (Térnádasd) és a liptói Trstené (Nádasd), de Csallóköznádasd (Trstená na Ostrove), Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde) és sok más település is. Az árvai Trsztenát Hertel idejében Bingenstadnak nevezték. Szlovák, illetve magyar nyelvű megfelelője (Trsztena, Nádas) a 16. századtól bukkanik csak fel. Ez behatárolja az általunk követett családnév felvételének időpontját, használatának kezdetét is.

A történelmi Magyarországon több hasonnevű család is előfordult. Ezek azonban nem mutatnak genealógiai összefüggést családunkkal. Ilyen volt például a Trencsén megyei Térnádasdról (régebben Trsztye, szl. Tŕstie; ma Dolný Lieskov része) elszármazott Trsztyansky, vagy Tersztyanszky von Nádas család, amelyre a 19. századi irodalom (pl. Nemesi Évkönyv) családunkkal kapcsolatban ugyan rámutat, viszont a valóságban semmilyen rokonsági kapcsolat nem állt fenn közöttük.

Nagy Iván szerint családunk árvai nemesi család, amely az ottani Trsztenából származik, s családnevét Tersztyenszky, Tresztyenszky, vagy Trestiansky formában használta.

Kutatásaink során azt a következtetést vontuk le, hogy a Trstenský család történelmének folyamán nevének Trsztenszky, Trsztenszky, Trsztyenszky, Trstenský és a Trstenskí írott formáit használta. Trsztyenszky Andreas nevével fémjelzett armálisunkkal összefüggésbe hozható személyek és leszármazottaik esetében más írott változatot nem tudtunk kimutatni