Rod Trstenský
  A felhasznált irodalom és források jegyzéke  
     
 

Levéltári és egyéb források:

 

Biccsei Állami Levéltár (ŠA Bytča):

Štátny archív Bytči Štátny archív Bytči

Árva vármegye levéltára, Nobilitaria – Trstensky család.
Árva vármegye levéltára, Törvényszéki iratok, 1759, 724. doboz
Egyházi Anyakönyvek Gyűjteménye, Liber Baptisatorum-Trstená, 1773-1896.
Egyházi Anyakönyvek Gyűjteménye, Liber Copulatorum-Trstená, 1786-1896.
Egyházi Anyakönyvek Gyűjteménye, Liber Defunctorum-Trstená, 1786-1896.

Biccsei Állami Levéltár Alsókubini Fióklevéltára (ŠA Bytča – DK.)

Jozef Gebura személyi fondja.
Trstená mezőváros (1608-1871).
Trstená mezőváros, Városigazgatási jegyzőkönyv (Grund Buch), 1688-1847, lelt. sz. 23.
Trstená mezőváros, Polgári perek, lelt. sz. 309/30, 31, 32, 33.
Trstena mezőváros, Várostanácsi jegyzőkönyvek 1797-1849, lelt. sz. 28.-48.
Alsókubini Árvai Galéria, Medzihradsky címergyűjteménye.

Irodalom:

BEŇKO, J.: Najstaršia turčianska, liptovská a oravská šľachta. In: Štulrajterová, K. (összeáll.): Najstaršie rody na Slovensku. Martin, SGHS pri Matici slovenskej 1994, 81-87.
ČAPLOVIČ, D.: Včasnostredoveké osídlenie Slovenska. Bratislava 1998.
DANGL, V. - KOPČAN, V.: Vojenské dejiny Slovenska. Bratislava 1995.
DANGL, V.: Slovensko vo víre stavovských povstaní. Bratislava 1986.
ENCYKLOPÉDIA Slovenska I-VI. Bratislava 1977-1982.
GOLVOŇ, J.: Brezovica v čase dejín a v priestore kultúry, Obecný úrad Brezovica, 2000.
CHLUSTINOVÁ, J. (összeáll.): TRSTENÁ včera a dnes, Mestský úrad v Trstenej, 2001.
KAVULJAK, A.: Historický miestopis Oravy, Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, 1955.
LANGER, J. és kol.: Trstená 600-ročná. Martin 1973.
LANGER, J. és kol.: Cesty do minulosti Oravy. Peter Huba 1993.
LENDVAY, L.: Magyar Nemes Családok I. Budapest 1911.
MAČUGOVÁ, S.: Inventár mestečka Trstená (1608-1871). Dolný Kubín 1979.
NOVÁK, J.: Rodové erby na Slovensku I. Martin 1980.
NOVÁK, J.: Rodové erby na Slovensku II. Martin 1986.
POHL, W.-VOCELKAS, K.: Habsburkové. Praha 1996.
RUCIŃSKI, H.: Chrześcijaństwo na Orawie do końca XVIII wieku, Białystok 2001.
SEMKOVICZ, W.: Materjały źródłowe do dziejów osadnictwa górnej Orawy, Zakopane 1932, Część I, II.
TRSTENSKÝ, V.: Nemohol som mlčať. Vyd. Nové Mesto 1994.
VARSIK, B.: Otázky vzniku a vývinu slovenského zemianstva. Bratislava 1988.
VRTEĽ, L.: Osem storočí slovenskej heraldiky. Martin 1999. ZBORNÍK Oravského múzea I. Banská Bystrica 1968.
VLASTIVEDNÝ SLOVNÍK OBCÍ NA SLOVENSKU III, Prvé vydanie, Vydala VEDA, Bratislava 1978.
ŽUDEL, J.: Stolice na Slovensku. Bratislava 1984.

Fontosabb kútfők vonatkozó adatai:

1/ Nagy Iván:
Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, I. – XII + pótlék, Friebeisz, Pest, 1857 – 1868.

Trsztyenszky család.

Árva vármegyei nemes család, mely nevét (s tán eredetét is) Árva megyei Trsztena helységről vette, és neve Tersztyenszky, Tresztyenszky (sőt néha zavart okozólag még Tersztyánszkynak is) iratik.

A czímeres nemes levelet Trsztyenszky András Árva vára volt tisztartója, maga és fiai II. András és II. Márton és testvére I. Márton és I. György részére gróf Illésházy István árvai főispán, Osztrosith István és Hosszútóthy László ajánlatára III. Ferdinand királytól 1638. január 15. Pozsonyban kelt levélben nyerte.

Czímere a családnak a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó grif, első jobb lábával három nyilat tartva. A paizs feletti sisak koronáján fekete sasszárny lebeg, melyen arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.“

Az általa közölt árvai ág képviselői közül:

  • 1720 Márton és Mátyás 1741-ben nemesi bizonyítványt nyer,
  • 1745 Pál Hontban él,
  • 1746 János a Nógrád-megyei Kálnóban lakik
  • 1761 János fia János, aki egyben Máté unokája, Máté és György testvérekkel együtt nemesi bizonyítványt nyer
  • 1766 Máté fia Mátyás nemességének árvai kihirdetése
  • 1794 Illés kihirdetteti nemességét
  • Nógrád vármegyében még az említett János előtt 1708-ban említik Figura néven Pált, mint Nagylam helység ágoston - evangélikus lelkészét. Később (1711-ben) Szentpéteren szolgál Figura, másként Trsztyenszky néven.
  • 1735 Figura alias Trsztenszky János (kálnói?) Nógrád vármegyében ág. ev. lelkész
  • 1755 Nógrád megye kétségtelen nemeseinek sorában találhatók Trestiansky /Figura János és György.
  • 1840 körül. Figura néven József vármegyei huszár. Több leánygyermeke mellett egy fia ismert, József.

Vesd össze az alábbi mellékleteket:

Trsztyenszky  csálád str. 339 Trsztyenszky  csálád str. 340 Trsztyenszky  csálád str. 341
 
Trsztyenszky  csálád str. 342    

2/ Az árvai uradalom urbáriuma (1625)

Vesd össze az alábbi mellékleteket:

Urbár oravského panstva 1625 str.153 Urbár oravského panstva 1625 str. 157

 

3/ LANGER, Juraj és kol.: Trstená 600 – ročná, Vydavateľstvo, n.p. Martin, pre MsNV v Trstenej, 126-127.

„Hasonló eset fordult elő 1821-ben is. Az akkori tűzesetet bizonyos Trstensky János okozta. A városi tanács akkor úgy határozott, hogy az illető – lévén hogy nemes – pénzbírságra ítéli: Mivelhogy nemes személy, a város pénztárába tettének fejében 6 forintot tartozik fizetni azon okok mellett, hogy tettének jellege börtönbüntetést, vagy testi fenyitést nem igényel. A gyakori tűzesetek miatt a városi tanács 1832-ben így határozott: Minden polgár házában levő tűzhelyét jól őrizze, s mind e mellett házából az udvarra, vagy az utcára pipázgatni testi fenyítésnek terhe mellett ki ne merészkedjen. Ugyancsak ebből az évből származik a következő bejegyzés is: A tűzbiztonság végett minden egyes congregatioban (tanácsi ülésen) minden polgár és lakos a tűzzel okosan bánjon, ellenkező esetben, ki az udvaron, vagy az utcán lelepleződik, 12 pálca botütésre ítéltetik. Nem sokkal ezután hozták meg a következő határozatot is: Hogy ezen város minden egyes polgára és lakosa (...) sem az utcán, főként pediglen az áru-vivő fuvarosok szekerei mellett pipát gyújtani ne próbáljon, ellen esetben tizenkét botütés terhét magán viselje. A hasonló figyelmeztetések majdnem minden további tanácsülésen napirendre kerültek.“ (Az idézet a fenti szlovák nyevű szöveg szabad fordítása – a ford. megj.)

Ennek a történetnek az idézett műből való átvételével arra szerettünk volna rávilágítani, hogy a nemesi sorból való származás ténye a büntetés formáira is kihatással lehetett.

(Mikuláš Trstenský, * 1958 megjegyzése)

 

4/ Pramene k dejinám Slovenska a Slovákov V. Literárne informačné centrum, Bratislava 2001 (forráskiadvány):

  • Prvý cisár na uhorskom tróne / Az első császár a magyar trónon c. fejezet - Dokument č. 13. / 13. számú dokumentum (Prešov 19. júla 1389 /Eperjes 1389. július 19.)

Eperjes bírája és a városi tanács a sz. Miklós plébániatemplom intézőjének, Stier Miklósnak végrendelkezését jóváhagyja

Potvrdenie testamentárneho odkazu z 19.7.1389Hertel nevet viselő soltésszal a fent idézett dokumentumban is találkoztam. Áltlala Stier Miklós hagyatékának kezelésével a városi tanács Hertlinus Scultetus-t és Buchius Miklóst bízta meg. Nem tudjuk, hogy Trsztena alapítójáról van-e szó, de mivel két megegyező nevű, egy időben és ugyanolyan funkcióval bíró sze mély létét kevésbé tartjuk valószínűnek, ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki. (Lásd a 09. sz. mellékletet).

 

5/ Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis (ed. Georgii Fejér), I – X., Budae 1829-1844

Codex Diplomaticus Fejeri. Budapest

Hertel családnévvel Fejér forráskiadványában is találkozunk, egy 1393-ból való oklevél szövegében. Az oklevél tartalmilag Pozsony vármegyéhez kapcsolódik ezért az említett Hertelnek és a mi Hertelünknek esetleges személyazonosságát nem tudjuk megítélni.

Listina z roku 1393, str. 130 Listina z roku 1393, str. 131

Listina z roku 1393, str. 132 Listina z roku 1393, str. 133

 

6/ Árva vármegye nemesinek lajstroma 1754-ből
(forrás: www.slachta.com)

Abaffy de Abaffalva Andreas
Ambrosy Joannes
Bajcsi Gabriel
Bukovinsky pod Sklem Valentinus
Burián Andreas
Csaplovics Joannes
Csaplovics alias Skuba Matthyas
Csutka Adamus
Dávid Joannes
Dedinský Josephus
Dluholuczky Jacobus
Dubovsky Adamus
Gazda aliter Országh Michael
Ivanovics Matthyas
Jeszenszky de Magno Jaszeno Daniel
Kangyerka Andreas
Medveczky aliter Kasztany Joannes
Klinovszky Andreas
Koroda de Felső Kubín
Kramarcsik Andreas
Lavotha Joannes
Lokcsánszký Andreas
Matejecz Andreas
Medveczky Andreas
Medveczky aliter Ollik Georgius
Medveczky aliter Tomovics Georgius
Medzihradszky Andreas
Messkó Andreas
Monyák Sztaniszlaus
Okolicsányi Michael
Országh Gazda Jacobus
Parniczky Daniel
Porubszky Matthyas
Reviczky Martinus
Sitárik aliter Medvedszký Andreas
Skrabák de Záskal Joannes
Török Andreas
Trnkóczy Joannes
Trsztenszky Matheas
Viltsek Andreas
Zmeskal Gabriel
Zsuffa aliter Matejovics Andreas
Zsuffa aliter Kubovje Matthyas
Zsuffa aliter Balazivjei Andreas
Zsuffa aliter Gasparovjei Michael
Zsuffa aliter Miklusovjei Andreas

 

7/Andrej Kavuljak: HISTORICKÝ MIESTOPIS ORAVY VYDAVATEĽSTVO SLOVENSKEJ AKADÉMIE VIED, BRATISLAVA, 1955

Árva jól sikerült leírása, amely kellő tájékoztatást nyújt egyes településeinek történelméről. Itt olvashatunk pl. „Trstensky wuojt“-ról, mint Trsztena bírájáról 1616-ban. Hasonlóképen említik az 1619-ben hat zsellérrel bíró Márton trsztenai soltészt, aki további huszonhat jobbágy felügyeletével-igazgatásával volt megbízva. A könyv 1620-ra utaló adata szerint Trsztena bírája Márton „fojt Trstensky“, aki tulajdonaként malmot és fűrésztelepet bírt. Trsztenán ekkor 116 család (kb. 580 fő) élt.

Kavuljak, A.Historický miestopis Oravy.1955 Kavuljak, A.Historický miestopis Oravy.1955, str. 238 Kavuljak, A.Historický miestopis Oravy.1955, str. 239

Kavuljak, A.Historický miestopis Oravy.1955, str. 240 Kavuljak, A.Historický miestopis Oravy.1955, str. 241

 

8/ JANOTA, Igor: V Dóme korunovali desať kráľov a kráľovnú, SME 2006. augusztus 8-i száma (újságcikk)

A Dómban tíz királyt és egy királynőt koronáztak meg.

Uhorská kráľovská korunaA pozsonyi sz. Márton dóm-templomban több mint 250év leforgása alatt tíz királyt, egy királynőt(Mária Teréziát) és nyolc királynét koronáztak meg. Neveiket a főoltártól balra levő, északi falnál látható tábla őrzi.

 

A koronázási szertertások alkalmával a királyok fejére azt a magyar királyi koronát helyezték, amelyet a mai napig Budapesten őriznek.

Az első magyar király Szent István volt, akit pápai jóváhagyás mellett, 1000. december 25-én (vagy 1001. január 1-jén) koronáztak királlyá. Koronája valójában arany homlokpánt volt. Hartvik legendája alapján egyedi műalkotásról volt szó, amelyet II. Szilveszter pápa (999-1003) küldött Istvánnak ajándékba.

A homlokpántos koronával koronázták királlyá Orseolo Pétert (1038 – 1041, 1044 – 1046), Aba Sámuelt (1041 – 1044), I. Andrást (1046 – 1060), I. Bélát ( 1060 – 1063) és Salamont (1063 – 1074).

Mivel Salamont végül elűzték trónjáról, több ingóságával és értékes kinccsel együtt Ausztriába menekült. Ekkor veszett nyoma I. István homlokpántos koronájának is. Salamon trónudódának, I. Gézának (1074 – 1077) fejére már új koronát helyeztek. Ez VII. Dukas bizánci császár ajándéka volt.

A ma ismert királyi koronát 1270 körül készítették, V. István (1270-1272) megkoronázása előtt. Kéttő, ill. három külön ékszerből áll össze. Az két fő alkotórészt rekeszzománc táblácskák díszítik Krisztus, különböző szentek és királyok képeivel. A korona alsó része az ún. görög korona (corona graeca), amely arany gyöngyökkel, féldrágakövekkel díszített pántos aranykorona. A rajta levő rekeszzománc táblácskák a következő szenteket ábrázolják: Györgyöt, Demetert, Kozmoszt és Damjánt, valamint Mihály és Gábriel arkangyalokat.

Az uralkodók közül a táblácskák Konstantin bizánci herceget, I. Géza magyar királyt és a világbíró Krisztust (Pantokrator) ábrázolják.

A korona felső része az ún. latin korona (corona latina) kettő, aranyabroncson nyugvó, aranyból kimunkált keresztpántból áll. Keresztezésük helyén lyuk található, amelybe a korona harmadik része, ferdén álló aranykereszt van illesztve. A kereszt ferdeségét később nyerte, V. László koronázásakor bekövetkezett baleset következményeként tartják számon.

A rajta levő rekeszzománctáblácskák az apostolokat ábrázolják, de tizenkettő helyett csak nyolcat (Jánost, Bertelent, Fülöpöt, Pált, Tamást, Jakabot, Andrást, Pétert), a többieket a keresztpántok eredeti, nem megfelelő hossza végett valószínűleg lemetszették.

További koronázási jelvénynek Szent István koronázási palástja és kardja, a 11. vagy 12. századból származó jogar és a 14. századi országalma számított. Szent István eredeti kardját V. István leánytestvére, Anna vitte Prágába.

(A magyar szöveg a fenti szlovák nyevű újságcikk szabad fordítása – a ford. megj.)

 

9./ MÜLLER, Karel: Erbovní listiny v archivech Slezska a Severní Moravy. Opava 2001, ISBN 80-238-6882-9.

Az adott mű szerint bizonyos Hertel a 18. század végén Sziléziában élt. Egyelőre nem tudjuk, hogy az ottani Hertelek elődei rokoni kapcsolatban lehettek-e a Trsztenát alapító Hertel családdal.

Erbovní listiny v archivech Slezska a Severní Moravy